Hogyan telt a hétvégém? - rövid kis összefoglaló2017.11.13. 17:20, Gréti
Sziasztok! Arra gondoltam, hogy összefoglalom ezt a hétvégémet, nem is azért, mert olyan eseménydús volt, hanem inkább azért, mert én magam igen nagy lelki utat jártam be, főleg mélységeket, úgyhogy arra gondoltam, erről mindenképpen írok.
Szóval, pénteken egyetemi konzultációra kellett volna menni, de reggel egyszerűen nem bírtam kikelni az ágyból. Azt éreztem a múlthéten, hogy lelkileg nem vagyok a topon, úgy látszik, ez pénteken jött ki rajtam. Olyan szinten rosszul voltam, hogy egész nap az ágyban feküdtem, pedig én aztán nem szoktam ilyet csinálni. Gyenge voltam, és elég sokat sírtam. Csabit és a szüleimet is sikerült megijesztenem, de aztán estére szerencsére jobban lettem valamennyivel, főleg, mert 8-kor kezdődött az Ottawa Senators és a Colorado Avalanche mérkőzése, amit most kivételesen Svédországban játszottak az NHL Global Series esemény tiszteletére. Sőt, hogy a Sors pátyolgasson kicsit, szombaton is emberi időben nézhettem élő közvetítésben a visszavágót, és ez még nem semmi: mind a kétszer a Senators nyert 4:3-ra. Nagyon szoros és izgalmas meccs volt, a Colorado csapata nagyon jól játszott, szerintem két hasonló kaliberű csapat mérte össze erejét a pályán. Érdekesége volt a mérkőzésnek, hogy a Senators új tagja, Duchene azelőtt a Colorado-ban játszott, szóval azért voltak összetűzések bőven. De nagyon szép gólok születtek, a hétvége sztárja pedig egyértelműen Hoffman volt, aki egyre jobb és jobb lesz. Karlsson most nincs annyira formában, bár nincs ezen mit csodálni egy olyan lábsérülés után, csakhogy sajnos egyáltalán nem türelmes önmagával szemben, a pénteki meccsen például eltörte az ütőt a palánkon indulatában. Valami tényleg nincs rendben vele, mármint szerintem lelkileg sem, mert most nagyon rosszul néz ki, mintha fogyott volna, a haja és a szakálla megnőtt, szóval nem lesz ez így jó. Remélem, azért összeszedi magát, és visszatér a régi Karlsson!
Gyertya2017.11.09. 20:35, Gréti
Egyszer valaki azt mondta a teológián, hogy a lelkipásztorok olyanok, mint a gyertya: önmagukat emésztik el azért, hogy másoknak jó legyen. De az utóbbi időben elgondolkoztam rajta: tudunk-e úgy segíteni másoknak, ha közben mi magunk egyre csak emésztődünk? Ha felőröljük a lelkünket? Mert nekünk nincs, aki segítsen. Nekünk (hadd beszéljek E/1-ben) nem lehetnek problémáink. Tőlünk elvárják, hogy az életünk makulátlan és tökéletes legyen. És mindenekelőtt, a lelkipásztor otthonának a falai üvegből vannak. Legalábbis, ezt mondják. És persze, nem szó szerint értik, de attól még úgy gondolják, hogy így van. Pedig amúgy nem. Mert az emberek, a kíváncsi szemek csak azt hiszik, hogy látnak mindent. De nem látnak. Nem látják, milyen lelki folyamatok zajlanak le bennünk. Persze, azért sem látják, mert nem mutatjuk ki. Én legalábbis nem. De attól még sokminden nagyon fáj. Fáj, hogy ennyi tanulás után úgy érzem, sokan semmibe vesznek. Hogy sokan levegőnek néznek. Vagy esetleg lenéznek. Hogy mostanában nincs sikerélményem. Hogy úgy érzem, folyton csak kudarcot vallok. Hogy igyekszem, teszem a dolgomat úgy, mint azelőtt, lelkiismeretesen, körültekintően, alázatosan, de... Most ez ide nem elég. De mi több kellene? Nem tudok másmilyen lenni. Önmagamat nem tudom meghazudtolni.
Nem akarok gyertya lenni. Ilyen áron nem. Ez vajon önzőség? Nem lenne szabad így gondolkodnom? Nem tudom. De érzem, hogy emésztődök, hogy lassan felörlődöm, pedig még csak 24 éves vagyok. És nem akarom. Nem akarok kiégni idő előtt.
Megijedtem. Félek. Belül sírok, kívül mosolygok. Közben meg tudom, hogy a felhők mögött süt a Nap, és Istennek mindennel célja van. A kérdés csak az, hogy pontosan micsoda?
Miből lesz a cserebogár, vagyis a lelkipásztor? Tévhitek és a valóság :)2017.07.06. 16:22, Gréti
Direkt választottam ezt a képet ehhez a mai bejegyzésemhez, mert ez szerintem jól kifejezi azt, milyen misztikum lengi körbe ezt a hivatást. (és hát természetesen azért, mert Erik Karlsson van rajta :D) Most tehát kicsit erről szeretnék nektek írni, mert ahogyan már korábban is utaltam rá, úgy tapasztalom, hogy sokakban sztereotípiák élnek velünk kapcsolatban. Lássuk hát, melyek a leggyakoribb tévhitek, és az elképzelésekkel szemben mit is fed a valóság. :)
|