A tanulás közepette ma egy kicsit muszáj volt valami mással is foglalkoznom, és mivel végre valahára sikerült beszereznem piros kartont, így hát el is készítettem az áhított Ottawa Senators fali-montázsomat, amit most szeretnék veletek is megosztani, mert egy különleges technikával készítettem, mégpedig ragasztó nélkül, és olyan formában, hogy a képek bármikor cserélhetőek tetszés szerint. Lehet, hogy páran ismeritek is ezt az eljárást, de hátha valakinek mégis a hasznára lesz. :)

Sziasztok! Arra gondoltam, ismét megpróbákozok egy kihívással, amely az Ottawa Senators-ra irányul, természetesen. :) Gondolkoztam már egy ideje, hogy összeállítok egy velük kapcsolatos kihívást, mert nagyon szeretném őket jobban megismertetni veletek. Mert ők nem egy egyszerű csapat. Mérhetetlenül sokat köszönhetek nekik, általuk rájöttem, hogy Isten számtalan módon törődik velünk,mert pl. a legjobbkor küdlte őket az életembe, ugyanis nagy szükségem volt valamire, ami más vágányba terel, ami által új megvilágításban kezdek szemlélni bizonyos dolgokat, ami feltölt, ami kikapcsol, és akiktől rengeteget tanulhatok. A jégkorong, mint olyan, egy egészen különleges világ, melyet még most kezdek felfedezni, ennek a felfedezőútnak pedig része ez a mostnai kihívás, melyet én állítottam össze, és melyről részletesebben ITT olvashattok. Lássuk hát a mai első kérdést, avagy:

"Mikortól vált az életed részévé a csapat, és hogyan?"

Ez egy olyan kérdés, amit nagyon sokan feltettek nekem az elmúlt időben, a családi, baráti körömből is, és amire azonban nem tudok egyértelmű választ adni. De nézzük, hol is kezdődött a dolog.
Január körül járhatott az idő, amikor a TV-t kapcsolgatva egy jégkorong mérkőzés kellős közepén találtam magam, ahol két játékos pont egymásnak esett a jégen. Azelőtt nem láttam még ehhez hasonlót, és először is az fogott meg, hogy mennyire szívósak, hogy így fogalmazzak, tehát hiába gyepálta el a fekete ruhás a fehéret (nem tudom, melyik két csapat játszott egymással, azt nem figyeltem), az még akkor sem adta fel, és simán visszaállt volna játszani betört orral is. Bevallom egyébként számomra a jégkorongos verekedések kicsit viccesek is, legalábbis amíg csak kapaszkodnak egymásba és ide-oda csúszkálnak a jégen. Természetesen tudom, hogy nem vicces maga a cselekvés, de, na mindegy, akkor is valamiért mélyponton voltam, és ez úgy jobb kedvre derített.
A következő, immár sokkal fajsúlyosabb esemény április 15.-én volt, amikor is este, szintén a TV-t kapcsolgatva egyszer csak egy jégkorong meccshez értem. Piros és fehér mezben voltak a játékosok, a kommentátor pedig annyiszor elmondta a "Karlsson" nevet, hogy akaratlanul is az eszembe vésődött. Itt már azt is megnéztem, kik játszanak: OTT és BOS, ebből valamiért egyből rájöttem, hogy Ottawa és Boston városokról van szó, az előbbiről pedig meg is fejtettem, hogy Kanadában van (na, erre nem vagyok büszke, hogy nem tudtam egyből, de igazság szerint agyilag nagyon fáradt voltam akkor). Mindegy, az a lényeg, hogy az Ottawa és Karlsson nevek nagyon felkeltették az érdeklődésem, rá is kerestem mindkettőre másnap, így jutottam el a csapathoz. Egyébként azt a meccset nem néztem végig, csak az első harmad végéig láttam, és megállapítottam, hogy igen unalmas, mert gól sem született, és nem is estek egymásnak. Azóta már pótoltam ezt a hiányosságomat, és be kellett látnom, hogy tévedtem, mert az április 15.-i meccs nagyon izgalmas volt!
Szóval, ha arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy mikortól életem része a csapat, akkor a dátum április 15, de igazából még ezután sem foglalkoztam velük annyira kimondottan, azon kívül, hogy utánuk néztem a neten. Viszont aztán a Facebook valamiért kihozta, hogy meccset fognak játszani április 29.-én, amire felfigyeltem, viszont nem néztem meg a meccset, hanem másnap utána olvastam, hogy mi lett az eredmény, és a cikkből mindenfelé Jean-Gabriel Pageau neve ordított rám - merthogy ekkor lőtte azt a bizonyos mesternégyest. Eltelt egy-két nap, ezalatt ez a bizonyos Pageau járt a fejemben, aztán rá is kerestem a neten, mert nem hagyott nyugodni a dolog.
A következő fontos dátum május 6. Ekkor ismét kiírta a Facebook, hogy játszani fognak a Rangers ellen, és ezt a meccset már bizony megnéztem. Igaz, nem végig, mert közben hajat is szárítottam (de még hajszárítás közben is azt lestem, vicces lehettem, ahogy előre hajtott fejjel a monitort bámulom :)), aztán pedig megvártam a hajnal 1-ig tartó meccs végét, és itt már kifejezetten szurkoltam nekik. Pedig sokáig nem álltak nyersére, mégis, az, ahogyan kitartottak, ahogy küzdöttek, és ahogy végül győztek... Engem teljesen elvarázsoltak, ez a varázslat pedig azóta is tart. :)

Készítettem már ilyet a szakdolgozat írás kapcsán, most pedig arra gondoltam, végigszánkózok a zárószigorlatra való felkészülésemen is, mégpedig az Ottawa Senators segítségével. Találtam néhány jó kis gif-et, melyek tökéletesen kifejezik a jelenlegi hangulatomat is. Lássuk hát, hogyan is élem meg eddig a felészülést? :)

Szakdolgozat leadva, lassan vége a szorgalmi időszaknak is, és csupán négy vizsgám lesz? Laza. Ugyan, ki gondol még ilyenkor a zárószigorlatra? Ráérünk arra még... :)

Persze azért előfordul, hogy bosszantó módon próbál betolakodni a tudatomba a zárószigorlat gondolata, de olyankor szép finoman arrébb hessegetem, mint Methot Crosby-t. :) (A másik értelmezésimód, hogy a zárószigorlat gondolata folyamatosan bökdös, mint Methot Crosby-t, de mivel Crosby-t nem szeretjük, ezért hát nem is azonosulunk vele. Még véletlenül sem.)

Vizsgák letudva, minden egyből sikerült, és még durván egy hónapom van hátra a végső megmérettetésig - király vagyok, és megállíthatatlan! ^_^

Úgy elfáradtam, hogy mozdulni sem bírok, közben meg valami furcsa hiányérzetem is van, és mintha valamit elfelejtettem volna, de nem tudok rájönni, mi az... sőt, igazából gondolkodni sem akarok, csak valami furcsa arckifejezéssel nosztalgiázok az elmúlt tíz félév megpróbáltatásairól.

Aztán pihenésképp mindenféle egyéb dologgal (pl. macskás videók nézegetése, amit én nem szoktam, de ez is egy lehetséges és igen gyakori opció) ütöm el az időmet, mert ugyebár, még mindig ráérek... :) (Ez a gif egyébként olyan aranyos, hogy nem hagyhattam ki. :))

Június 8.-án: "Hogy... mi? Már eltelt egy hét a júniusból? Az azt jelenti, hogy... már csak két és fél hetem van? De hát... hogyan? Az előbb még május 30.-a volt..."

Amikor rájövök, hogy mégsem vagyok olyan király-császár, legalábbis addig, amíg meg nem lesz a zárószigorlat is, de addig bizony még mindig tanulni-tanulni-tanulni kell... Aaahj :)

/képek: giphy.com/

Gondoltam, megosztom veletek így, péntek estére ezt a zenét. :) Nekem nagyon tetszik, és hát jó szokásomhoz híven most ezt hallgatom szinte állandóan. Nem hosszú zene, szóval biztos freestyle, de nagyon menő. Van valami az egész dallamvonalában meg a hangulatában, ami teljesen megfogott.  

Ja, egyébként tegnap egész nap ügyködtem egy új honlappal. Ha van kedvetek, kukkantsatok be. Azt hiszem, a témája nem meglepő... :) KATT>>

Ma láttam, hogy tegnap volt Erik Karlsson születésnapja, de hát, a születésnapi jókívánságok nyolc napon túl még érvényesek, és még bőven benne vagyunk a nyolc napban. :) Tehát, sok boldog születésnapot a legjobb jégkorong csapat legjobb kapitányának! ^_^

És itt egy Karlsson-os naptár júniusra. Szeretettel. :)

/nagyobb méretért kattins a képre!/