Készítettem már ilyet a szakdolgozat írás kapcsán, most pedig arra gondoltam, végigszánkózok a zárószigorlatra való felkészülésemen is, mégpedig az Ottawa Senators segítségével. Találtam néhány jó kis gif-et, melyek tökéletesen kifejezik a jelenlegi hangulatomat is. Lássuk hát, hogyan is élem meg eddig a felészülést? :)

Szakdolgozat leadva, lassan vége a szorgalmi időszaknak is, és csupán négy vizsgám lesz? Laza. Ugyan, ki gondol még ilyenkor a zárószigorlatra? Ráérünk arra még... :)

Persze azért előfordul, hogy bosszantó módon próbál betolakodni a tudatomba a zárószigorlat gondolata, de olyankor szép finoman arrébb hessegetem, mint Methot Crosby-t. :) (A másik értelmezésimód, hogy a zárószigorlat gondolata folyamatosan bökdös, mint Methot Crosby-t, de mivel Crosby-t nem szeretjük, ezért hát nem is azonosulunk vele. Még véletlenül sem.)

Vizsgák letudva, minden egyből sikerült, és még durván egy hónapom van hátra a végső megmérettetésig - király vagyok, és megállíthatatlan! ^_^

Úgy elfáradtam, hogy mozdulni sem bírok, közben meg valami furcsa hiányérzetem is van, és mintha valamit elfelejtettem volna, de nem tudok rájönni, mi az... sőt, igazából gondolkodni sem akarok, csak valami furcsa arckifejezéssel nosztalgiázok az elmúlt tíz félév megpróbáltatásairól.

Aztán pihenésképp mindenféle egyéb dologgal (pl. macskás videók nézegetése, amit én nem szoktam, de ez is egy lehetséges és igen gyakori opció) ütöm el az időmet, mert ugyebár, még mindig ráérek... :) (Ez a gif egyébként olyan aranyos, hogy nem hagyhattam ki. :))

Június 8.-án: "Hogy... mi? Már eltelt egy hét a júniusból? Az azt jelenti, hogy... már csak két és fél hetem van? De hát... hogyan? Az előbb még május 30.-a volt..."

Amikor rájövök, hogy mégsem vagyok olyan király-császár, legalábbis addig, amíg meg nem lesz a zárószigorlat is, de addig bizony még mindig tanulni-tanulni-tanulni kell... Aaahj :)

/képek: giphy.com/