Még nem meséltem nektek, de készítettem egy Hála-üveget. Még januárban láttam az ötletet a Facebook-on, de csak most sikerült megvalósítanom, szombaton. Úgy jutott eszembe, hogy nagymamám pont cseresznyelekvárt készített, és előkészített egy csomó befőttes üveget, én meg azonnal kunyeráltam is tőle egyet. :) Majd hozok róla képet, csak még nincs kidekorálva, mert nem volt rá időm. De már van benne jó pár összetűrt kis papírdarab. :) Ezt csak azért mondom, mert a mai napon azért vagyok hálás, hogy sikerült szépen lebarnulnom. :D Kifeküdtem tanulni a hintaágyra, és sikerült elaludnom, aminek következtében a Nap szépen lefogott, de ennek örülök, mert pl. a lábam mindig nagyon nehezen barnult. De, most van egy jó kis alapszínem. :) Talán hülyeség, hogy ilyen miatt is hálásnak érzem magam, de rájöttem ez alatt a pár nap alatt, amióta ezt a kis üveget töltögetem meg hála-pillanatokkal, hogy valójában ezeket a kis apróságokat kell tudni megragadni az életben, és akkor minden sokkal szebb lesz, mert tényleg mindig van miért hálásnak lennünk. De erről majd még fogok írni a későbbiekben, mert nagyon kíváncsi vagyok, milyen hatással lesz rám ez a Hála-üveg. :) 

De, ma hozom a kihívás következő részét, igaz, megint nem a sorrend szerint haladva, de midnegy. :) Szóval, a mai kérdés, amire válaszolni fogok:

"Melyik mezük tetszik a legjobban?"

Igen, először is azt kell tisztázni, hogy milyeneket is hordanak egyáltalán? Ugyebár háromféle van használatban: az, amit idegenben vesznek fel (ez a fehér), az, amit hazai pályán viselnek (ez a piros), és az ún. alt-mez, vagy csere, amit igazából nem tudom, milyen alkalomból hordanak, de pl. idén januárban abban játszottak. A három közül nekem a hazai és az alt mez tetszik a legjobban. A fehér annyira nem nyerte el a tetszésem, bár tudom, vagyis sejtem, hogy ezeknek az away-mezeknek az a lényege, hogy ne terelje el a figyelmet a hazai pályán játszó csapatról, ezért hát általában fehér, és abszolút feltűnés-mentes, ebből kifolyólag viszont pont az egyediségét veszíti el, ami viszont nagyon szépen megmutatkozika  piros mezben. Az alt mezről annyit kell tudni, hogy egyrészt még nem láttam őket abban játszani :D, másrészt az "O" logo az eredeti Ottawa Senators logoja, mert ugyebár a csapat az 1950-es évektől végleg feloszlott, és csak 1992-ben indult újra, így nem kapták meg a régi csapat érdemeit (amivel nem értek egyet, főleg, mert azóta már rengeteget bizonyított az új Senators), így pedig a logo is változott erre a másik két mezen látható Senators-fejre. Ja, egyébként mondtam már, hogy csináltattam egy Ottawa Senators pólót, amin Pageau neve van (tudom, hogy még mindig nem mutattam meg, de majd pótolom), és múltkor Debrecenben abban mentem el sétálni a barátommal, és az egyik egyetemista társam odaszólt nekem, hogy "This is sparta, ugye, Gréti?" Én meg csak néztem rá, hogy "öö,hát nem egészen..." :D Vicces volt, de persze, mit is vártam, hiszen itthon nem annyira ismertek. Még. ;)
Na, szóval a használatban lévő mezek közül a hazai és az alt a kedvencem, de néha beújítanak egy-két extrém mezzel, pl. volt, hogy terepszínűben játszottak, vagy tiszta zöldben, ami eléggé hajazott a Dallas Stars mezére, de mindegy. :) Viszont volt egy olyan mezük, amit szerintem csak egyszer vettek fel, fogalmam sincs, milyen célból, de rögtön beleszerettem:

Jó, hát tudom, hogy a piros és a lila üti egymást, de annyira szeretem a lila színt, hogy egyből megteszett. ^^ És hát, jól áll Karlsson-nak a lila, nem? :D <3

/kép: Facebook/

A szakdolgozat írás fáradalmainak kipihenése közepette még nem is meséltem nektek, hogy holnap lesz egy konferencia az egyetemen, ahol az a megtiszteltetés ért, hogy bemutathatom a szakdolgozatomat, pontosabban annak egy részét, de akkor is! :) És, ami még jobb, hogy mindig megjelenik egy kötet a konferencián elhangzott előadások anyagából, ami azt jelenti, hogy az én írásom is benne lesz idén nyáron! Annyira örülök, hogy el sem mondhatom! Már alig várom, hogy végre nyomtatott formában is a kezemben foghassam egy írásomat, mégpedig úgy, hogy tudom, azt mások is olvasni fogják! Szóval, annyira jó. :) Most erre készülök testben és lélekben, de persze, van még tennivalóm bőven. Hétfőn ZH-t írunk, aztán még beadandók is várnak, 12.-től pedig vizsgaidőszak. Szeretném hamar letudni a vizsgákat, mert nem is lesz sok, és hát utána szeretnék a június 26.-i zárószigorlatra tanulni, mert az azért nem lesz semmi. Eddig azt hittem, hogy csak a tanári kar lesz bent, de nem, kiderült, hogy külsősök is, sőt, a pesti testvéregyetemről is jöhetnek. Szóval, ez így már kicsit másabb, de azért mégsem, mert a titok nyitja annyi, hogy ugyanúgy tanulni kell, és kész. :) Közben meg az is foglalkoztat, hogy most már tényleg ketyeg az órám, olyan téren, hogy a jövőhét életem utolsó egyetemista hete. Mármint, a szó szoros értelmében véve, hiszen innentől kezdve az előadásoknak vége, mert bár jövőre is lesznek konzultációk, de az mégsem lesz teljesen olyan. Ennek tudatában pedig kettős érzések kavarognak bennem: egyrészt ott van bennem, hogy még kihasználjam maximálisan ezeket az előadásokat, másrészt azonban érzem, hogy már eléggé elfáradtam az elmúlt évek szorgos jegyzetelésében - és most nem fényezem magam, de tényleg így van. De természetesen bejárok és figyelek, sőt, még jegyzetelek is, hiszen az utolsó pillanatokat ki kell használni ebből is. És nem, direkt nem gondolkodok azon, hogy mi lesz szeptembertől. Mert eddig ugyebár olyan egyértlemű volt a felállás, most azonban tényleg nem tudom, hol leszek, mit kell csinálnom pontosan, stb. De most nem is gondolkodok ezen. Addig még van tennivalóm, amiket az előbb felsoroltam, meg hát ugyebár még itt a pünkösd, vizsgák, nagy szigorlat, szóval odabízom Istenre, és majd minden kialakul. :) Nem félek, csak hát érzem, hogy most változás következik az életemben, ennek pedig azért örülök, és kíváncsi vagyok, mit tartogat magában. Amit azért nem fogok sajnálni, az a kollégium: már megbeszéltük a többiekkel, hogy ha kiköltözünk, akkor megiszunk egy Corona-t. :) Nem szoktam egyébként inni, max. Bacardi-t, vagy Sommersby-t. Valamiért egyáltalán nem vont az alkohol gondolata, nagyon jól megvagyok nélküle, de persze azért szilveszterkor megiszom a pohár pezsgőmet. :) Vannak pillanatok, alkalmak és események, amikhez kell is, de amúgy meg érvényes az általános elv, miszerint semmit nem szabad túlzásba vinni. A gimiben egyébként volt ezzel problémám, mert a barátaim ittak, amit én még toleráltam volna, de ők nem tudtak beletörődni abba, hogy én nem iszok velük, ezért hát sokat cikiztek, beszólogattak, vagy a szemüket forgatták, így hát inkább szép lassan lemorzsolódtam mellőlük. Nem volt más választásom. Nem akartam, hogy miattam kellemetlenül érezzék magukat, pedig hát én egyszer sem forgattam a szemüket, amikor ittak. Na, mindegy. Régen volt. :)

Ismét kreatívkodtam kicsit amúgy, és hoztam nektek 3 képet. Az első kettő a debreceni Békás-tónál készült, tegnap előtt, amikor a barátommal kint sétáltunk, és etettük a halakat meg a kacsákat. :) Szeretem a Nagyerdőt és a Békás-tavat, bár most kicsit el van hínárosodva, de biztosan nemsokára megcsinálják. Viszont, tegnap is voltunk kint, és a kiskakács már ott úszkáltak szüleikkel a tóban. Nagyon aranyosak. :)

És még egy májusi naptárat is hoztam, mivel véletlenül találtam rá erre a lila Challenger-re és nem tudtam megállni, hogy ne hozzam el nektek ilyen formában. :) Mivel szeretem a klasszikus izomautókat, ráadásul a lila az egyik kedvenc színem, ez a párosítás így telitalálat. ^_^ 

/teljes méretért kattins a képekre! A képek szabadon felhasználhatóak, de NE LOPJ! Ha feltűnteted a blogodon/honlapodon, akkor a forrással együtt! Köszönöm! :)/