A múltkori megismerős tag-ben volt egy olyan kérdés, hogy beszélek-e valamilyen idegen nyelvet, amelyre ezek voltak a válaszaim: angol, német, héber, görög, latin, norvég és svéd. Most ezekről szeretnék kicsit írni, az angolt és a németet kihagyva, mert azok mégsem olyan érdekesek, mint a többi. :)

Először nézzük a hébert. Oké, erre nem mondanám, hogy beszélem, hiszen az a fajta héber, amit én tanultam az egyetemen, gyakorlatilag holt nyelv, szóval nem lehet rajta társalogni, maximum bibliai idézeteket mondogatni. :) Mit is mondjak róla? Durva nyelv. Aki látott már keleti írásmódot, pl. arabot, az tudja, miről beszélek: betűk helyett mindenféle jelek, pontok, stb., ráadásul a miénktől eltérő módon jobbról balra írják és olvassák (balkezesek előnyben :)). Nem is sikerült hármasnál jobb eredményt kicsikarnom magamból, de a hármas az egy erős hármas volt legalább. Ráadásul, nem is buktam belőle, úgyhogy ezért is büszke vagyok magamra. Annyit tudni kell erről a nyelvről, hogy ehhez bizony logika kell, merthogy ennek a nyelvtana teljesen egyedülálló. Igetörzsek vannak, melyek a következők: Qal, Nifal, Hifíl, Hofal, Piél, Pual, Hitpaél, ezeken belül pedig perfektum, imperfektum, imperativus, indicativus... Egy-egy igének a ragozása az összes igetörzsben egy egész oldalas táblázatban írható le. Most nem szeretnék belemenni a részletekbe, de ha szeretnétek (én legalábbis tervezem :D), akkor majd hozok egy külön bejegyzést a héberről. Most legyen elég ízelítőnek egy héber mondat, annak kiejtésével és jelentésével:

Görög: a másik olyan nyelv, amit a teológián tanultam, szintén öt évig. Egyébként el kell mondanom, hogy elsőben pont emiatt a két nyelv miatt volt borzasztóan nehéz, mert egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, egy kicsit sem. Természetesen a görög esetében is az ógörögre gondolok, ezért is volt vicces, amikor a Wonder Woman-ben Diana mondja az egyik fickónak, aki azzal dicsekedett, hogy minden nyelven tud beszélni, hogy "de ógörögül biztos nem tudsz",én meg megszólaltam jó hangosan, hogy "de én igen!" és a körülöttem ülők csak néztek. :D Szóval, a görög annyiban mégis könnyebb, hogy a nyelvtana hasonlít kicsit a németre - nemhiába görögből ötös voltam. ^^ A betűket termszetesen itt is meg kell tanulni, illetve a ragozásokat is. De ha már az ember elsajáította az alapokat, igazán nem nehéz. Az újgörögtől egyébként elvileg csak a kiejtésben tér el kicsit, meg persze az idők során modernizálódott, de azért milyen felemelő érzés, hogy egy-egy termék dobozán lévő görög szöveget el tudom olvasni, még ha nem is feltétlenül helyesen, de akkor is. :D Ízelítőül itt egy görög mondat, kiejtéssel és jelentéssel:

A latin, nos, khm, igen. Ez a harmadik nyelv, amit a teológián tanultam, de ezt csak három félévig - meg is látszik, mert bevallom őszintén, a latinhoz nem igazán értek. Ötössel indultam, a végére hármas lett belőle, de nem azért, mintha olyan nehéz lenne. Mert az a durva, hogy egyáltalán nem az! De egyszerűen a héber és a görög után az agyam bezárt, amikor a latinnal találkozott. Azt mondta, ő ezt már nem hajlandó befogadni. És tényleg így van. Persze, alapszavakat tudok, de ennyi. És azt hiszem, ez már így is marad. :) Szóval, ez egy rövid kis kaland volt. :D
És akkor most jön a norvég, amellyel, ha jól emlékszem, 2015 körül kezdtem el foglalkozni. Hogy miért, azt is elmondom. Akkoriban írtam egy történetet, melyhez szükségem volt egy királyi családra. Igenám, de melyik legyen az? Az angol olyan sablonos, úgyhogy utána néztem, hol vannak még manapság királyok, ha csak ceremoniálisan is? És így találtam rá, hogy hoppá, az északi országokban bizony még él ez a hagyomány, hiszen Svédországban, Dániában és Norvégiában mai napig királyság is van. Kis hezitálás után így esett a választásom Norvégiára, mert a norvég vezetéknevek jobban tetszettek (akkor még nem néztem utána, hogy a svédeknél nincs is vezetéknév, hanem apafia/apalánya rendszer van). Aztán arra gondoltam, hogy ha már könyvet írok róluk, mégiscsak illene valamennyire elsajáítatani a nyelvet! Úgyhogy, belevágtam a norvég nyelv rejtelmeibe, bár bevallom, nagyon kacsingattam a svédre, de sajnos svéd nyelvtan még annyira sincs fent a neten normális formában, mint a norvég. De sebaj, hiszen a két nyelv gyakorlatilag majdnem ugyanaz, mert pl. a "Szeretlek" így van norvégul: Jeg elsker deg., svédül pedig: Jag älskar dig. Tök jó, nem? :) Azért is tetszett meg, mert egyrészt imádom az északi országokat, másrészt pedig a kiejtése jobban hajaz a magyarra, mert minden hangot ejtenek, csak éppen ez is kicsit babrásabb, mert pl. az "o" betű "u", szóval Oslo kiejtése helyesen "Uszlu" lenne, de hát ez így nekem még mindig fura kicsit. :D Odáig jutottam egyébént, hogy megtanultam az ABC-t, a személyes névmásokat, megtanultam számolni, ileltve néhány kifejezést, és már belevágtam az igeragozásba is, de ott abbahagytam. Most azonban ismét tervezem, hogy előveszem, mert most már Erik Karlsson is arra ösztönöz, hogy tanuljam meg normálisan ezt a nyelvet. (Tudom, őrült vagyok. :D)