Mindig nagy öröm számomra, amikor felvehetem az egyházkerülettől kapott palástot, és prédikálhatok a vasárnap délelőtti istentiszteleten. A sok hittanóra után felüdülés azt csinálni, amit valóban tanultam, és teljesen feltölt az, amikor látom az emberek tekintetét, mellyel folyamatosan visszajeleznek a tőlem hallottakról. Számomra mindez kihívás, feltöltődés, öröm. De a mai istentiszteletet az tette számomra még tökéletesebbé, hogy itt volt a barátom, Csabi, és ő is meghallgatta a prédikációmat. Immár egy hónapja vagyunk együtt, de két hónapja ismerjük egymást, hiszen amikor ide jöttem Vésztőre, ő akkor már itt volt az Erasmus program keretében nyári gyakorlaton. Barátságként indult a kapcsolatunk, hiszen akkor még megvolt az előző barátom, akivel azonban már igen régóta nem mentek jól közöttünk a dolgok, de most nem szeretnék belemenni a részletekbe. A lényeg az, hogy Csabival idővel több is kialakult közöttünk, mint barátság, de nem léptünk tovább addig, amíg én le nem zártam az előző kapcsolatomat. A szakítás pedig még azelőtt megtörtént, hogy Csabival bevallottuk volna egymásnak az érzéseinket. Tehát akkor még fogalmam sem volt arról, lesz-e valami közöttünk Csabival, de azt gondoltam, úgy tisztességes, ha lezárom az előzőt, hiszen az érzéseim már másfelé hajlottak. A lényeg az, hogy ezután Csabival összejöttünk, és azóta is együtt vagyunk. Ő egyébként húsz éves, tehát négy évvel fiatalabb, de ez nem látszik, sőt, ha egymás mellett állunk, én nézek ki húsznak, ő pedig huszonnégynek, de egyébként nem csak külsőleg, hanem belsőleg is nagyon érett. Kolozsváron tanul vallástanári szakon, tehát sok mindenben tudunk segíteni egymásnak, és így már csak ebből kifolyólag is van közös témánk. 
Igazából mióta vele vagyok, teljesen megváltozott az életem. Most látom azt, hogy eddig mennyire vakvágányon voltam. Mert valójában, ha az ember találkozik az igazival, azt megérzi, és utána már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. Emlékszem, amikor augusztus elsején idejöttem Vésztőre, és aznap este a Szeretetotthon ebédlőjében találkoztam először Csabival. Mikor bemutatkoztunk egymásnak, kezet fogtunk, és egymás szemébe néztünk, akkor valami, mint egy villámcsapásként áthatolt a szívemen - de aztán ez az érzés amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt. Mégsem tudtam vele szemben semleges maradni, már csak azért sem, mert néhányan folyton csak rosszakat mondtak róla nekem, pl. hogy beképzelt, meg hasonlók. Azt láttam, hogy kirekesztik, kiközösítik, és mivel én is hasonló helyzetben voltam akkor (hiszen az elején meg kellett küzdenem a beilleszkedéssel), egyrészt hamar megláttam benne a sorstársat, másrészt nagyon sajnáltam, az őt bántókra pedig haragudtam, és haragszom mai napig is, mert senki nem érdemli azt, hogy folyton kibeszéljék a háta mögött. Isten is úgy akarta, hogy egyre több időt töltsünk együtt, így valóban megbizonyosodhattam róla, hogy Csabi egy nagyon rendes fiú - és ez azóta csak megerősödött bennem. Olyan, mintha tükröt tartana elém, önmagamat látom benne. Számomra ő a tökéletes társ, az, akit Isten mellém teremtett. Ebben biztos vagyok. Érzem. A szívemben. A lelkemben. A testemben. 

Sokan most bizonyára csak a fejüket csóválják, hogy ugyan, miket beszél ez a majdnem-lelkész lány/nő egy hónap együttjárás után? Bevallom, nekem is furcsa volt kicsit, mert én mindig is komoly fenntartásokkal voltam másokkal szemben, nehezen nyíltam meg, idő kellett, amíg feloldódok, és nem is adtam meg magam senkinek. De Csabival ezek az akadályok, a bennem lévő falak mintha lerombolódtak volna. Egyszerűen nincsenek. Nincs semmi gát, semmi félelem. Talán azért is, mert barátként kezdtük, és így volt alkalmunk megismerni egymást úgymond kötetlenebb formában. Ami az elején kicsit furcsa volt benne, az a szinte már nyers őszinteség, viszont hamar megszoktam, és rájöttem, hogy pont ez az, amire szükségem van: valakire, aki megmondja nekem a valót még akkor is, ha az pillanatnyilag fáj. Mert az igazság csak rövid ideig fáj, a hazugság azonban hosszú távon fejti ki kártékony hatását. Csabi pedig amellett, hogy őszinte, nyílt és egyenes, nagyon szavatartó ember, ami nagyon megnyugtató, és biztonságot nyújtó. Ha valamiben nem biztos, leszögezi, hogy nem ígér semmit addig, amíg biztos nem lesz benne. Ha azonban valamit megígér, azt be is tartja, ez egészen biztos. 
Nagyon sokat tudnék még róla írni, főleg most, hogy együtt töltöttük ezt a csodálatos hosszú hétvégét. Két hete járt le neki a nyári gyakorlat, így hazament Erdélybe, szóval ez így most kicsit nehéz, de tudjuk kezelni a helyzetet. Most ez így jó, hogy ilyen időközönként tudunk találkozni. És akárhányszor végiggondolom, mindig oda jutok, hogy ez Isten terve volt. Mert:
- ő úgy került Vésztőre az Erasmus nyári gyakorlat keretében, hogy már csak ez a hely maradt neki választási lehetőségként
- én ugyan nem választhattam Vésztőt, de a bizottság állítólag az utolsó pillanatban helyezett ki ide, mert eredetileg nem terveztek ide küldeni hatodéves hallgatót
- Vésztő tőlünk kb. 400 km-re van, és Csabi lakóhelyétől, Nagyenyedtől is
Szóval, valóban nincsenek véletlenek. Ebben a találkozásban Isteni tudatosság és elrendeltség volt. És én ezért nagyon hálás vagyok és leszek mindig is.