Sziasztok! Bevallom, már jó ideje gondolkodom, hogy összedobok valami hasonlót, hát most sikerült is megvalósítanom. :) Szóval, készítettem egy kvízt, mégpedig az Ottawa Senators-al kapcsolatban. Életem első kvíze, szóval ha esetleg valami hibát észleltek benne, akkor emiatt lehet. :) Ha egy kis kikapcsolódásra vágytok, nyugodtan töltsétek ki, teszteljétek le, mennyire ismeritek a csapatot, és ha van kedvetek, írjátok meg az eredményt kommentben, hiszen ez nekem is egyfajta visszajelzés. :) Jó szórakozást! ^^

Sziasztok! Itt a hosszú hétvége - már akinek, mert egy lelkész-jelöltnek a vasárnap mindig vasárnap, ugyebár. :) De azért mégiscsak jól fog jönni a tanításmentes hétfő, mert kedden egyébként sincs hittanórám. A Facebook ma reggel kiadott egy emléket, mely szerint pont ma van egy éve, hogy leadtam a szakdolgozatomat. Hogy telik az idő, és mennyi minden változott azóta... talán még én magam is. Sőt, egészen biztosan változtam. De hát, ez az élet, folyamatos változások sorozata, nekünk pedig fel kell venni a ritmust - még szerencse, hogy az ember állítólag képes az alkalmazkodásra, igaz, van, akinek ez könnyebben megy, és van, akinek nehezebben. Mai bejegyzésem főszereplője az előbbiek táborát erősíti, hiszen miután majdnem 10 év elteltével csapatot váltott, szinte elsőre beilleszkedett új társai közé. Nem más ő, mint Matt Duchene, az Ottawa Senators alig fél éve leszerződtetett 27 éves centerjátékosa. 

1991. november 16.-án született Kanadában, Haliburton városában. 2009-ben, 18 évesen kezdődött el NHL karrierje, amikor is 3. helyről draftolta a Colorado Avalanche. Ez év október elsején debütált a San Jose Sharks elleni mérkőzésen, és meg is szerezte első NHL gólját egy asszisztnak köszönhetően, október 17.-én pedig első NHL gólját zsebelhette be. Rögtön másnap bejelentették, hogy Duchene az egész szezont az Avalanche csapatában fogja tölteni, tehát innentől kezdve maga mögött hagyta a junior-szintet. 
Ezt követően Duchene ontotta magából a gólokat: 2009. novemberében a Tampa Bay elleni mérkőzésen 2 gólt lőtt a 3-ból, decemberben aztán ismét két gólt lőtt a Florida Panthers elleni meccsen, ezzel pedig rögtön 3 pontot is szerzett, így ráadásul rekordot állított fel, hiszen 1995 óta nem volt arra példa, hogy 18 éves játékos iylet produkáljon a jégen. Ennek köszönhetően Duchene lett 2009. decemberében a hónap NHL-újonca.
2010-ben neki köszönhetően jutott be az Avalanche a rájátszásokba 2008 óta, valamint még ebben az évben beválasztották az NHL All-Rookie csapatához, mivel az év újoncai között első helyen állt, és harmadikként jelölték a Calder-emlékkupára, mely az év legjobb újoncának járó elismerés. Néhány hónappal később már az All-Star csapatba is beválogatták, e verseny során pedig ő lett az első olyan játékost, aki büntetőt adhatott. 

2011. január 26.-án, 20 évesen megszerezte 100. NHL pontját a Phoenix Coyotes elleni mérkőzésen szerzett góljával. 

A 2011-es szezont azonban már nem tudta úgy befejezni, ahogyan szerette volna, mivel előbb a bal térde, majd a jobb bokája is megsérült. 

Hoffman-hoz hasonlóan Duchene korlátozott státuszú szabadügynökként 2012-ben aláírt egy 2 éves 7 millió dolláros szerződést a Colorado Avalanche csapatával, azonban a 2012-13-as NHL-zárolás miatt 2 hónapra leszerződött a svéd Frölunda HC csapatához is. Miután lejárt a 2 hónap, Duchene nem hosszabbított, de továbbra is Európában maradt, és egy havi szerződést írt alá a Svájci Nemzeti Liga HC Ambri-Piotta csapatával. 2013. január 7.-én tért vissza az NHL-be, és ez év nyarán 5 éves szerződést írt alá a Colorado csapatával.
A 2017-18-as szezon aztán változást hozott Duchene életében. Bár a szezont a Colorado Avalanche színeiben kezdte, azonban az Ottawa Senators, a Nashville Predators és a Colorado Avalanche kereskedni kezdett egymással, melynek keretén belül az Avalanche második körben két játékost szerzett a Nashville Predators-tól, első körben pedig szintén kettőt a Senators-tól; a Predators elvitte Kyle Turris-t a Senators-tól, a Senators pedig játékosai közé fogadta Matt Duchene 95-ös számú centerjátékost.

Mindezek mellett fontos még megjegyezni, hogy Duchene elkötelezett keresztyén, a Hockey Ministries International tagja (ez egy keresztyén szervezet, amelynek célja megmutatni, hogy a hit nincs épülethez kötve, hanem akár egy jégpályán is lehet közvetíteni Jézus Krisztus üzenetét az emberek számára.)

Új játékosnak lenni egy jól összeszokott csapatban, ráadásul ott hagyni az előző csapatot, ahová majdnem 10 évig tartozott az ember - nem lehet könnyű. Matt Duchene-nek azonban sikerült a beilleszkedés, mégpedig példamutató módon. Az idei szezon újonnan átvett játékosai közül ő az egyetlen, aki megmaradt a Senators-ban, sőt, a szezon záró mérkőzésein már csapatkapitány-helyettesként léphetett a pályára. A fotókon és videókon is jól látni, hogy társai befogadták, eredményei pedig szintén őt igazolják: 23 góljával ő vezeti a tabellát, 26 asszisztjával és 49 pontjával pedig a 4 legjobb játékos között szerepel a neve Erik Karlsson, Mark Stone és Mike Hoffman mellett. Duchene jó példája annak, hogy bárhol sikereket érhetünk el és érvényesülhetünk, ha tisztában vagyunk erősségeinkkel és képességeinkkel, és tudunk alkalmazkodni - persze csak akkor, ha mindez kölcsönös, bár a Senators esetében ez nyilván nem is volt kérdés. :) És ugye, hogy a jégkorong sem csak egy durva sport, hiszen számos játékos a HMI tagja. 

Sziasztok! Mostanában elkapott a nosztalgia, hiszen tavaly ilyenkor kezdődött el nálam ez a jégkorong-láz, pont a 2016/17-es rájátszások ideje alatt. Emlékszem, hány éjszakát végigvirrasztottam a meccsek miatt, hiszen akkor még az Ottawa Senators is küzdött a Stanley-kupáért. Sajnos az idei mezőnybe nem kerültek be, ettől függetlenül persze kitartok mellettük, és büszke vagyok rájuk továbbra is. Viszont ettől függetlenül azért a playoff menetét is figyelem, elvégre mégsem mindegy, ki nyeri a Stanley-kupát. Igazából úgy vagyok vele, hogy mindegy ki nyeri, csak ne a Pittsburgh Penguins. Tudom, ez nem szép dolog, de nem tehetek róla. Azt sem mondhatom, hogy csak azért nem bírom őket, mert tavaly az Ottawa Senators ellenfelei voltak a keleti fináléban, mert pl. a Boston Bruins ellen is küzdöttek a rájátszásban, és velük mégsincs semmi bajom. Az viszont már igaz, hogy minden bizonnyal Sidney Crosby miatt nem kedvelem a Pittsburgh Penguins-t, és tudom, hogy ez meg személyválogatás, de számomra az, aki a Stanley-kupa átvételekor arra nem képes, hogy beálljon egy közös képre a csapatával, hanem a trófeával a kezében önmagát ünnepelteti, mintha az egész győzelem őt illetné, az ő érdeme lenne, és ez a kupa neki járna, nos, az szerintem semmiképpen sem helyes magatartás, főleg, mert egy csapatkapitányról beszélünk. De persze, a Pittsburgh ott van az idei rájátszásokban is, pedig hajszálon múlt, hogy ne jussanak be, és igen, félek, hogy megint ők nyernek. Mert vannak csapatok, akik igenis, jobban megérdemelnék. De mivel ez nem erról szól, ezért marad az esélylatolgatás, vagyis, hogy melyik csapat a legesélyesebb a győzelemre.

A válasz egyértelmű: Vegas Golden Knights. Az a csapat, amely még egy éves sincs, és amely az NHL csapatok játékosaiból állt össze. Csoda, hogy verhetetlen volt az egész szezon ideje alatt? A rájátszás első fordulójában játszi könnyedséggel verték el a Los Angeles Kings csapatát, igaz, hozzá kell tenni, hogy átlagban mindig 1 gólos fölénnyel, viszont az biztos, hogy 4 meccsből 4-et ők vittek, így tehát ez a két csapat volt az első, ahol eldőlt, ki lesz a továbbjutó. A Vegas szerintem nagyon esélyes arra, hogy megnyerje a kupát, viszont vegyes érzéseim vannak a csapattal kapcsolatban. Ha egyik oldalrül nézem, akkor igazságtalanság a többi csapattal szemben, hogy a Vegas-nál csak profi jégkorongosok vannak, viszont ha a játékosok szemszögéből nézem, akkor meg biztosan nem lehetett könnyű nekik megszokni egymást, és így azt mondom, megérdemlik a győzelmet. Ja, és a Vegas-nál is van egy Karlsson, de ez mellékes, csak gondoltam, megjegyzem, mivel a képen is pont látszik. :)

Ha a nyugati oldalon maradunk, számomra a legnagyobb meglepetést a San José Sharks okozta. Egyébként a nyugati jégkorongban nem vagyok annyira jártas, azt viszont tudtam, hogy az idei ellenfelük, az Anaheim Ducks jó csapat, olyannyira, hogy tavaly is a nyugati fináléba jutottak. Idén viszont már az első körben kiestek, mégpedig igencsak csúfosan. A San José tehát jól feltornázta magát, viszont lehet, hogy ennyire tellett tőlük, ugyanis második fordulós ellenfelük, a Vegas Golden Knights 7:0-ra verte őket ma hajnalban.
A Nashville Predators szintén erős csapat, természetesen idén is ott van a rájátszásban, és tavaly a döntőig jutottak, ott viszont hazai pályán kikaptak a Pittsburgh csapatától. Idei második fordulós ellenfelük, a Winnipeg Jets úgy látom, egy fokkal jobb formában van, viszont ez nem jelent semmit, csak azt, hogy bizonytalan, melyik két csapat lesz a nyugati fináléban. Én mindenesetre a Vegas Golden Knights mellé biztosan leteszem a voksomat.
Ó, hát a keleti oldalon már számomra is sokkal izgalmasabb a helyzet. :) Bevallom, most a Bostonnak szurkolok, mert számomra ők kicsit olyanok, mint a Senators, viszont tisztában vagyok vele, hogy nem fognak eljutni a Stanley-kupáig. Nem, mintha nem bíznék bennük, de a Tampa Bay ellen nem hiszem, hogy túl sok esélyük van, hiszen a Tampa Bay egész szezonban vezette a listát. Ráadásul pontosan tudom, mit akarnak kihozni az egészből: azt, hogy ismét egy kanadai és egy amerikai csapat küzdjön meg egymással, így tehát a keleti finalisták a Tampa Bay és a Pittsburgh lesznek, szerintem. Nem tartom igazságosnak egyébként az első fordulós párosításokat sem, hiszen a Tampay Bay-New Jersey Devils és a Pittsburgh Penguins-Philadelphia Fylers csapatok még véletlenül sem voltak egy súlycsoport, ellenben a Boston Bruins-Toronto Maple Leafs és Washington Capitals-Columbus Blue Jackets párosokkal. A második fordulóval sem vagyok kibékülve, szerintem a Pittburgh-Tampa Bay és Washington-Boston párosok lennének ideálisak, ha az erőviszonyokat nézzük.

És hogy mi lenne az ideális döntő? Egy Vegas Golden Knights-Tampay Bay Lightning összecsapát, hiszen a két listavezető csapat küzdene meg egymással a kupáért. Ha ez így alakulna, akkor egyrészt mondanám, hogy mindegy, ki nyeri, hiszen nem a Pittsburgh, és ez a lényeg, de másrészt meg mindkét csapatnál szívesen látnám a kupát. A Vegas-nál a játékosok miatt, a Tampa Bay-nél pedig azért, hogy a kupa végre ismét kanadai földön legyen. Majd meglátjuk, hogy alakul, de az az érzésem, tartogat még meglepetéseket ez a rájátszás. :)

/fotók: nhl.com, pixelstalk.net/

Sziasztok! Ma szeretném folytatni a motiváló-sorozatot, melynek immár a 4. részénél járunk. A mai bejegyzésben egy másik, számomra nagyon kedves játékost szeretnék bemutatni, mégpedig Mike Hoffman-t, a Senators 68-as számú támadóját. (A képen még a Binghamton Senators 27-es számú játékosaként, mint csapatkapitány-helyettes szerepel.)

Mike Hoffman kanadai származású, 1989. novemberében született Kithcener-ben, Ontario tartományban. NHL karrierje 2010-en kezdődött, amikor is részt vett az Ottawa Senators nyári edzőtáborában, ahol olyan jól szerepelt, hogy aláírtak vele egy belépési szerződést. Egyelőre azonban be kellett érnie a Binghamton Senators-szal, vagyis az AHL csapattal. Itt szép eredményeket ért el, többek között tagja volt a a 2011-es Calder-kupa győztes csapatának. 
2011. decemberében aztán felhívták Ottawába. Első NHL meccsét a Carolina Hurricanes csapata ellen játszotta, azonban NHL pályafutáa nem indult túl fényesen, mivel egyáltalán nem szerzett pontot. Vissza is tért a Binghamton-hoz, és a 2012-13-as szezont ott töltötte. Úgy tűnt, még nem érett meg eléggé az NHL-re, ugyanis az AHL csapat vezető gólszerzője volt - azonban mielőtt szerepelhetett volna az AHL All Star-ban, eltörte a kulcscsontját. Ezután még három meccset játszott az Ottawával, mielőtt ismét megsebesült volna, így a szezon végét, beleértve a rájátszásokat is, kénytelen volt kihagyni.
A következő szezont ismét a Binghamton-nál kezdte, azonban felhívták Ottawába, miután 26 pontot szerzett 21 játék ideje alatt, ezzel a második legmagasabb pontszámot produkálta az AHL-ben. Ezt követően kis időre még visszatért a Binghamton-hoz, majd 2014-ben véglegesen az Ottawánál maradt. Ugyanebben az évben 27 góljával már a csapat élén állt, valamint beválasztották az NHL All-Star-ba is. 
Hoffman a 2014-15-ös szezonban korlátozott státuszú szabadügynök lett (RFA), ami azt jelenti, hogy "szabadon tárgyalhat bármely csapattal, azonban, ha megegyezik egy másik csapattal, amely különbözik előző csapatától, akkor az előző csapatnak joga van arra, hogy az ajánlatot adó csapatéval a fő feltételeiben megegyező szerződésajánlatot tegyen (matchelési jog), és ezáltal megtartsa a játékost, illetve ha nem matcheli az ajánlatot, akkor elveszíti volt játékosát, de kompenzációra jogosult lehet." (bowl.hu) Hoffman tehát ajánlatot kapott a Senators-tól, és végül megegyeztek egy egyéves, 2 millió dolláros szerződésben. Hoffman a 2015-16-os szezon végére ismét RFA játékos lett, azonban ekkor már egy négyéves szerződést írtak alá vele. 

Mike Hoffman a feltörekvő tehetség, aki mára a Senators egyik legjobb játékosává vált. Az idei szezonban minden meccsen részt vett, vagyis összesen 82 mérkőzésen játszott, 22 góljával a 2. helyen áll (az első helyen Matt Duchene és Ryan Dzingel osztoznak 23 góllal), valamint 34 asszisztot adott, és összesen 56 pontot szerzett. Hoffman a tavalyi szezonban olyan jól teljesített, hogy a világsajtó is foglalkozott vele, hiszen szemlátomást szárnyalni kezdett, tavaly nyáron pedig, amikor a Vegas Golden Knights minden csapatból átvett egy-egy játékost, Hoffman neve már a Senators védett tagjai között szerepelt. Mike Hoffman tehát jó példája annak, hogy még ha bizonytalan is az életünk, vagy esetleg folyamatos ingázásnak vagyunk kitéve, akkor is lehet fejlődni, csak küzdeni, és mindenekelőtt akarni kell, mindeközben pedig biztosnak kell lennünk önmagunkban, tudva azt, hogy egyszer majd a mi időnk is eljön.

Sziasztok! Majdnem egy hete írtam utoljára, de megvolt rá az okom. Nehéz hétvégém volt, ugyanis most vasárnap volt a vizsgaistentiszteletem. Hála Istennek minden jól sikerült, viszont előtte bevallom, nagyon izgultam, mert igaz, hogy tartottam már jó pár délelőtti istentiszteletet, de ez mégiscsak egy vizsga volt, háromtagú bizottsággal, meg minden, és hát ez egy egyszeri és vissza nem térő alkalom volt arra, hogy megmutassam saját magamnak is, honnan hova fejlődtem az elmúlt 6 évben. Szóval, egy megmérettetés kipipálva, viszont még azért vár rám a záróvizsga, szakdolgozat védés, és hát szeptemberben az a bizonyos ELV (Egységes Lelkészképesítő Vizsga). Most viszont van időm kicsit blogolni, úgyhogy folytatom is a motivációs sorozatot. Mai bejegyzésemben az Ottawa Senators egyik jobb szélső támadóját, Bobby Ryan-t szeretném bemutatni nektek.

Eredeti nevén Robert Shane Stevenson 1987. március 17.-én született. 2005-ben második helyről draftolta az Anaheim Ducks (akkori nevén Mighty Ducks of Anaheim), azonban NHL pályafutását csak két évvel később, a 2007-08-as szezonban kezdte meg, addig az Anaheim AHL csapatában játszott. Ekkor lőtte első NHL gólját a Los Angeles Kings elleni mérkőzésen. A következő évben rekordot is állított fel, megdöntötte Dustin Penner újonc rekordját, mivel a Phoenix Coyotes elleni mérkőzésen két asszisztot is adott, és ezzel újoncként megszerete a 46. pontját. Ugyanebben az évben, vagyis 2009-ben jelölték a Calder-emlékkupára, melyet minden év végén a legjobb újoncnak ítélnek oda. 

A 2010-11-es szezonban a Minnesota Wild elleni mérkőzésen az ellenfél balkezes kapitánya, Mikko Koivu a Ducks támadózónájában elvette Ryan ütőjét, mire a jobbkezes Ryan is elvette Koivu botját, és gólt lőtt vele. Egy jobbkezes játékos egy balkezes ütővel.

Ryan 2013-ban került az Ottawa Senators csapatába egy cserének köszönhetően. Rögtön az első szezonban 23 gólt lőtt, azonban még a szezon második felében sérülést szenvedett, és a műtét miatt kénytelen volt kihagyni az utolsó meccseket. Még ebben az évben a Senators 7 éves szerződést írt alá vele, 2015-ben pedig szerepelt az All Star játékosai között.

Úgy tűnik tehát, Bobby Ryan karrierje szép egyenletesen felfelé ívelő, azonban direkt hagytam az elejét a végére. Ryan élete ugyanis nem indult túl jól, és ennek fényében mindjárt megérthetjük, miért is motiválhat bennünket. A mára világszerte elismert, több kitüntetéssel és biztos csapattal rendelkező NHL játékos ugyanis gyerekként családon belüli erőszak szemtanúja és közvetett érintettje volt. Az édesapja, aki egy biztosítótársaság tulajdonosa volt, egyszer részegen megverte Ryan anyját, akinek négy bordája sérült, valamint a koponyája és a tüdeje is - Ryan ekkor mindössze 10 éves volt. Ryan apját gyilkossági kísérlettel vádolták, így Kanadába menekült. Későb aztán a felesége és a fia is megbocsátottak neki, és csatlakoztak hozzá, azonban már álnévvel. A család végül Kaliforniába költözött, hogy Ryan megkezdhesse jégkorong pályafutását, és erre a sportra mindenképpen szüksége is volt, már csak azért is, mert végül is 2000-ben letartóztatták az édesapját szerencsejáték miatt.

Azt hiszem, Bobby Ryan a csendes tehetség, aki csak teszi a dolgát, és mindeközben szinte észrevétlenül sikert sikerre halmoz. Mintha nem vágyna túlzott rivaldafényre, mégis, minden évben letesz valamit az asztalra: vagy egy új rekordot, vagy egy díj-jelölést, vagy egy hét éves szerződést. Jó példája annak, hogy a gyerekkori traumák nem feltétlenül kell, hogy árnyékként végigkísérjék az életünket. Ryan mondhatni, hogy az egyik legjobb utat választotta, hiszen a sport egy tökéletes módszer a figyelemelterelésre és a feszültség pozitív irányú levezetésére. Nagyon fontos a megbocsátás mozzanata is, amit olvashattunk, hiszen Ryan is meg tudott bocsátani az édesapjának. Sokszor ugyanis a harag, gyűlölet vagy neheztelés az, ami visszafog bennünket a továbblépésben.